Menekülés az igazságos Istenhez

16 ¹Jób ekkor válaszolt és így szólt: ²Hallottam már elég efféle beszédet. Vigasztalók vagytok ti itt egytől egyig! ³Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem? ⁴Beszélni úgy, mint ti, tudnék magam is. Ha ti volnátok az én helyzetemben, el tudnálak titeket árasztani szóval, s tudnám a fejemet ingatni miattatok. ⁵Szavammal biztatnálak benneteket, aztán megszűnném mozgatni ajkamat. ⁶Hisz ha beszélek is, nem szűnik fájdalmam, így, ha elhallgatok, mit veszítek akkor? ⁷A gonoszság immár egész kimerített, hisz egész sereg volt, ami nekem esett. ⁸Terhelő tanúként lép most föl ellenem, minden válaszában gyaláz szemtől szemben. ⁹Haragja marcangol, s harcban áll ellenem, vicsorgatja fogát, rám, az ellenségre, szemét összehúzva szúrósan tekint rám. ¹⁰És ellenem újra kitátják szájukat, majd megszégyenítve verik az arcomat, mindnyájan szövetkeztek ellenem. ¹¹Isten kiszolgáltat a gonosztevőknek, a bűnösök kezébe hagy esnem. ¹²Boldogan éltem, s akkor darabokra tört, megfogta nyakamat és összezúzott, aztán céltáblának tett ki maga elé. ¹³Csak úgy sisteregnek nyilai köröttem, és irgalmatlanul átfúrja a vesém, az epémet meg kiontja a földre. ¹⁴Réseket üt rajtam egyre-másra, mint valami harcos, úgy támad rám. ¹⁵Gyász jeléül ruhát varrtam a bőrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba. ¹⁶A sírástól vörös lett az arcom, halálnak árnyéka ül a pillámon, ¹⁷jóllehet gonoszság nem tapad kezemhez, és egészen tiszta az imádságom. ¹⁸Föld, ne född be a véremet! Kiáltásom ne találjon nyugtot! ¹⁹Nézzétek, még most is ott az égben a tanúm, eskümnek kezese él még a magasban. ²⁰A kiáltásom szól mellettem Isten előtt, míg színe előtt hullnak a könnyeim. ²¹Igazoljon embert Isten ellenében, szóljon a férfi mellett barátjával szemben! ²²Mert hiszen kevés a jövő évek száma, s elmegyek az úton, hol nincs visszatérés.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet